Sziasztok megérkeztünk az első tréninghétvégéről!Köszönet a Rhino Tours szervezőinek! Néhány tapasztalat, és hasznos tanács.Természetesen az autópályát elhagyva kezdődnek az igazi élmények, a kanyargós szakaszok, de azért figyeljetek a fizető kapuknál, ne essetek egymás nyakába, mert a rendszám felismerő rendszer csak 1 rendszámot tud kezelni, türelem! Kanyarok, a kedvenceink, és itt már figyelni is kell. Az aszfalt még nincs teljes mélységében átmelegedve, az árnyékos részeken, főleg sziklafalak és erdős szakaszok mellett, könnyen érhet meglepetés, intenzív gyorsításnál dolgozhat a kipörgésgátló. Ráadásul sok helyen találkoztunk tipikus „tavaszi” kaviccsal, amit az eső és a változékony idő szépen kihord az ívekre, és a kerékjáratok közé. Ha messzire nézel és „olvasod” az utat, időben észrevehető, de nem mindegy, hogy egyenesben vagy már döntött helyzetben találkozol vele. Ilyenkor a tudatos, erőltetett tekintetirányítás a legjobb eszközöd. Nem az ideális ívet kell választani, hanem a tisztát! Technikailag ilyenkor sokat segíthet a „letolós”, francia stílus. Lehet, hogy nagyobb lesz a dőlésszög, de könnyebb kontroll alatt tartani a motort és a tapadáshatáron mozgást. Ahol már tiszta, jól belátható, nyújtott kanyarok vannak, ott érdemes elkezdeni finoman gyakorolni a „belógós” stílust is. Nem kell MotoGP-versenyzőnek képzelni magad, elég, ha a felsőtestedet egy kicsit a kanyarban a motor belső oldala felé-elé viszed. Ezzel lejjebb kerül a súlypont, és marad tartalék dőlésszög. A stabil alap viszont mindig ugyanaz, ha megvan a biztos térdfogás a tankon, a felsőtest ellazul, a karok nem dolgoznak egymás ellen, és az ellenkormányzás is sokkal finomabbá válik. És még egy fontos dolog: sok helyen már elindultak az év eleji útfelújítások. Torlódás, várakozás simán benne van a napban. Nem csak ezek, hanem a sok kamera is figyelmet igényel, és drágán mérik a sietséget.

---

Ezután jött, amiért jöttünk!!! A kedvenc szakaszunk minden adottságával: parádés aszfalt, döntött kanyarok, lejtők, amik csábítanak, és emelkedők, ahol a hátsó kerék tapadása még többet enged. Már a parkolóban átbeszéltük az ívválasztást, ez nem versenypálya, de a technika ugyanaz. Testtartás, progresszív lassítás, kigyorsítás, mindent lehet alkalmazni, csak biztonsági tartalékkal, nagy figyelemmel. A cél egyértelmű volt: a lehető legbiztonságosabb ív, tudatos pontokkal (bekormányzás, érintés, kigyorsítás), kihasználva a sávot, de mindig hagyva tartalékot. Szoktuk mondani: a fáradt motoros az elégedett motoros.A hétvégén ez hatványozottan igaz volt. Több mint 200 km kanyargás, ez olyan, mintha egy versenypályán mennél 50 kört… csak itt van forgalom, előzés, alagutak, figyelemelvonó tényezők. Komolyabb felnőtt, tudatos játék. A finom ebéd után, még egy búcsúkör, egy kis “szellőztetés”, bejáratva a gumik szélét is. A végén a szokásos emlékmű, majd hazafelé még gyakoroltuk a szűk visszafordítókat, “francia” letolós stílusban. A szállásra kellemesen elfáradva érkeztünk. Egész nap ment a koncentráció, az információcsere, kaptunk és adtunk is, hogy még jobb motorosok legyünk. Volt, aki új motorral érkezett, és most kezdett igazán összeszokni vele. Volt, akinek az egyik irányba ment a kanyar, a másikba kevésbé, és itt megérkeztek a válaszok. Testtartás a lábtartótól indulva. Fék- és gázkezelés. Tudatos tekintetirányítás. És ami a legfontosabb: bizalom. Hogy meg tudom csinálni. Hogy el tudok fordulni. Hogy van még tapadás. Sőt, tartalék is.

Nagyon jó hangulatban zártuk a napot, és már most várjuk, hogy újra jöhessünk: tanulni, motorozni, kikapcsolódni…és kanyarról kanyarra több száz motorosnak visszaköszönni!

Külön köszönjük profi instruktorainknak Szeder Zoltánnak és Kovács-Birkás Róbertnek a lelkiismeretes munkáját!

---